Anyának lenni jó... no de nagyinak lenni...

Életem legboldogabb napja (na jó, az egyik) volt, amikor Csaba fiam megszületett.
Az, amikor először a kezemben tartottam, annyira felemelő, annyira felejthetetlen élmény, az életem csodája volt.

Aztán életem legboldogabb napja (igen, a másik) volt, amikor Milán unokám megszületett.
Hét hónapra érkezett, picike volt, de csodálatos. Gyönyörű formás, és már az első pillanatban, amikor megláttam a Peter Cerny Alapítvány (ezt ide kellett írnom, mert a mai napig hálás vagyok Nekik a szakértelmükért, az emberségükért) inkubátorában, hát valami iszonyú melegség öntötte el a szívemet, könnyek a szememet.
És hálás vagyok Moncsinak, a kis menyemnek, aki az első pillanattól kezdve, amikor megtudta, hogy gyermeket vár - mind a mai napig, és ahogy Őt ismerem örökké - mindent, de valóban mindent Milán érdekeinek rendelt és rendel alá. Köszönöm Neki, és Csaba fiamnak, hogy úgy foglalkoznak Milánnal, úgy irányítgatják, hogy egy csodálatos, nyílt szívű, és boldog gyermekből egy csodálatos, nyílt szívű, és boldog felnőtt ember válhasson.

Szerencsére nagyon sok időt tölthettünk együtt, az immár eltelt több, mint 14 évben. "Zizizni" is Milánnal kezdtem. Bár akkor a zizi még nem egészen az volt, ami most.... anno "hülyéskedtünk", ma morgok, dühös vagyok, amikor zizizek....

Ám most, így Anyák napja előtt, a Zizi is a boldogság. A boldogság, hogy vannak Ők nekem. A boldogság, hogy Milánom szinte minden nap hozzám jön a suliból (bár sajnos nem sokáig, jövőre már középiskolába fog járni, és az messze van - hiába, rohan az idő). Aztán az is boldogság, amikor mellém áll, és a nálam már legalább 20 cm-rel magasabb "kis"unokám kedvesen megsimogat, és azt mondja nekem, hogy "kicsi nagyi". Boldogság, amikor együtt "Honfoglalózunk", amikor először nekem mutatja meg a YouTube-ra feltöltött videóit. Boldogság, amikor megkérdezi, hogy "Te nagyi, normális szerinted, hogy engem a számítógép most éppen jobban érdekel, mint a lányok?". Boldogság, hogy mesél a terveiről, sőt együtt tervezünk - mondjuk nyárra, jó kis videókat.....

Ez mind, most így Anyák napja előtt, egy kedves régi emlék felemlegetése, egy Milán mese (olvasd el, ha érdekel) okán jött ki belőlem.

Így Anyák napja előtt mi anyák, nagyik is elgondolkodunk, emlékezünk, és úgy hiszem a legtöbbünknek a legnagyobb ajándék Anyák napján az, hogy ŐK, a gyerekeink az unokáink vannak nekünk.

Hajrá szakértelem!

Nézem az olimpiát a magyar királyi-n, és az idegbaj kerülget.

Sportrajongó vagyok. Valamennyire értek is néhány sportághoz (és ezzel most nem dicsekedni akarok).
Ám tegnap azt tettem, amit még sosem; egyszerűen úgy döntöttem, hogy majd elolvasom.... és átkapcsoltam.
Ilyen, minden szakértelemtől mentes, ilyen felkészületlen, ilyen nyelvtanilag is rémisztő, pocsék közvetítést életemben nem hallottam, mint amilyent a magyar királyi "riporterei" "kommentátorai" produkálnak. (Ja, de hallottam, az idei foci EB-n).
Tudom, hogy minden kiemelt sporteseményt a miniszterelnök külön bejáratú sportadójának kell közvetíteni (miért is?), közte az általam, és szerintem sokunk által a francba kívánt "Van egy perce" propagandával. Ha már nem nézem egész nap a fantasztikus M1 hírcsatornát, legalább a sportadón kapjam meg a t. kormány oda nem igazán illő üzeneteit.
Csak azt nem értem, hogy ha már így van, miért nem lehet felkészült, értelmes, és legalább ahhoz a sportághoz, amit közvetít, valamit is konyító riportert vagy kommentátort küldeni (jelen esetben) ide a szomszédba Rio de Janeiro-ba.
Akit érdekel, kénytelen itt nézni, de biztos vagyok benne, kényszerből teszi - úgy, mint én, nézzük hang nélkül. Bravo!

Hajrá Magyarország!

Szép karácsonyt!

Most épp káromkodom...

Tudjátok, annyi, de annyi mondanivalóm volt, van és nagy valószínűséggel lesz is, mégsem zizegtem.

Nem zizegtem, mert egyszerűen egy csomó dologról nem megy a nem igazán kultúrált (nyomdafestéket - bocs internetes oldalt) el nem bíró fogalmazás. Legalább is nekem nem megy. Nagyon sok felháborodott, sarkított, szabados, sokszor trágár szöveget olvasok, hallok akár az írott, vagy elektronikus médiákban, sajtóban, de itt, a neten is. Hírekben, blogokban, kommentekben, és még a különböző közösségi oldalakin is (ott csak igazán).

Sokkal egyet is értek, mégsem visz rá a lélek, hogy megjegyzést írjak hozzá, vagy akár csak "lájkoljam" is. Nem, mert én még "régimódi" vagyok. Nem azt mondom, hogy olkyor-olykor nem "kerekítem el", hogy soha egyetlen randa szó, mondat, káromkodás nem hagyta el a számat, mégis... valahogy nem szeretem, amikor a b...meg-ek, és egyéb nemi tevékenységre felsólító kötőszavak, a másik embert mocskoló, nem éppen hízelgő jelzők repkednek. Sokszor felháborítanak azok, az elsősorban politikusokra vonatkozó kinyilatkozások, melyek a felmenőit emlegetik, az ő nemi, vallási, egyéb hovatartozását vannak hivatva gúnyolni, természetesen a lehető legtrágárabb kifejezésekkel. Nem inkább a cselekedeteiket kellene megítélnünk? Ugynais, ha arról lenne szó, talán én is, és bizonyára még nagyon sok ember nyilvánítana véleményt Uram bocsá' normális hangnemben.

De ez ma nem divat. Az a divat, hogyan tudunk minél jobban pocskondiázni, a sárba döngölni akárkit is, aki nekünk nem szimpatiikus (és ezt értem bármelyik politikai nézet képviselőre, szimpatizánsaira).

Nos, tulajdonképpen azért nem zizegtem az utóbbi hetekben, hónapokban, mert nem tudtam volna "Úrinő" maradni. De (bocs) nem tudok leírni mocskolódásokat,trágár, ordenáré káromkodásokat. Főként akkor tartom abszolút fölöslegesnek, ha én sem könnyebbülök meg attól, hogy "kiadom" magamból a már-már fojtogató dühömet (márpedig sajnos, attól nem oldódnak meg a gondok), no meg úgysem történik semmi akkor sem, ha dühöngök, káromkodok....hiába, kutyaugatás nem hallik az égig.

Ajándék tippek

Válassz, és keresd Krisztit!

http://ebizsu.webnode.hu

Kinek kell(ene) segítenie?

Ma kaptam (illetve ma nyitottam meg) az egyik társasági oldalon egy körlevelet. Őszintén mondom, nem szeretem az ilyen "add tovább, küldd tovább....." irományokat, általában olvasatlanul törölni szoktam őket. Most mégis, nem tudom mi indított arra, hogy ezt a levelet megnyissam. Minden esetre, jó volt az intuícióm.

Így szól:

> kíváncsi vagyok EZT hányan osztják meg, vagy küldik ki
> körlevélben. Mert a hülyeségeket rengetegen tudják!
> Talán sokan nem tudják, de Budapesten működik egy óvoda,
> melybe hajléktalan gyermekek járnak. A kicsik minden nap
> tiszta ruhát és élelmet kapnak, és fürdetik is őket. Az
> óvodának, a gyermekeknek nagy szüksége lenne 98-146-os
> méretű ruhákra és 24-35-ös cipőkre, mondta el Szabóné
> Förhétz Krisztina óvodavezető. Az ovi 2004-ben szükségből
> nyílt, hiszen a szabályok szerint az óvodákba csak olyan
> gyermek vehető fel, akinek lakcíme, tartózkodási helye van.
> A szakemberek szerint a fedél nélküli gyermekek száma
> Magyarországon közel ezer fő, ők lakásnak nem minősülő
> helyiségekben, például pincékben húzzák meg magukat. A
> pesti hajléktalanóvodába egész Budapestről viszik a
> gyerekeket. Az ovi reggel hétkor nyit, a gyerekeket először
> megfürdetik, aztán tiszta ruhába öltöztetik, és enni
> kapnak, mert nagy részük délután négytől másnap reggelig
> nem eszik. Nincs mit. Az óvodavezető szerint az ő kis
> óvodásainak az a legnagyobb örömük, ha van mit enni. Minden
> ételt megmutatnak nekik, ha lereszelnek egy káposztát, azt
> is, mert volt olyan kicsi például, aki úgy érkezett
> hozzájuk, hogy kizárólag a krumplit ismerte. Tartós
> élelmiszernek és játékoknak is örülnének az óvodában.
> Aki tud ruhákat és cipőket küldeni, az alábbi címre
> juttassa el: Wesley János óvoda 1086 Budapest, Dankó u. 11.
>
> Én elküldtem minden ismerősömnek, remélem ők is tovább
> küldik, hiszen ez nem reklám. Segítség bárhonnan érkezhet.

Én most itt is közzé teszem, hátha eljut olyanokhoz, akik tudnak és akarnak segíteni, sőt legmerészebb álmaimban arra is gondolok, hogy hátha eljut olyanokhoz is, akiknek kötelességük (lenne) segíteni.

Kérlek, ha teheted, Te is oszd meg akivel tudod.

Eddig tartott?

A Hirado.hu híre:
"A januárban, a fővárosi West Balkán szórakozóhelyen történt, három halálos áldozatot követelő tragédia után a kormány szinte azonnal, de a szakmai szervezetek bevonása nélkül szigorította a zenés, táncos rendezvények szervezésére vonatkozó előírásokat. A szervezők lobbizni kezdtek a szabályozás módosításáért -  írja szerdai számában a Magyar Hírlap.
A szerdától hatályba lépő módosítások egyike pontosítja, hogy mit értenek zenés, táncos rendezvény fogalma alatt. Ezen a jogalkotó olyan, rendszeres vagy alkalmi, nyilvános, tehát nem zártkörű, élő zenét játszó fellépőkkel vagy lemezlovasokkal megtartott rendezvényeket ért, amelyre nem kell külön jegyet váltani, illetve ülőhellyel rendelkezni.
A rendelet a szervezőktől nem vár el szakképzettséget, és a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség eljárására sincs szükség a szórakozóhelyek megnyitásához.
Az egyik fontos módosítás szerint a szabadtéri rendezvényeknél mégsem kell kérni a meteorológiai szolgálat előrejelzését, helyette csak "viharos időjárás esetére vonatkozó intézkedési tervvel" kell rendelkezniük."
Hát, eddig tartott a szigor......